Elképesztő, hogy öt, teljesen meddő és kiábrándító év után a mindig mindenkinél okosabb belpesti fideszgyűlölő értelmiség mostanra sem tudott kitalálni semmi újat, de nézzük végig tételesen a legújabb tökugyanolyan fércművüket, amivel ezúttal most már tényleg sikerül majd a mocskos fideSS ellen hangolni a közhangulatot, és megbuktatni a nácik pártját! (Amit egyébként legkésőbb 2011-ig úgyis megtesz majd a szentséges IMF)

Nos, mindenekelőtt szögezzük le, hogy te, kedves balliberális embertársam, aki még az öt orbáni terrorév ellenére is hősiesen kitartottál, és mégis itt maradtál mindenfajta, általad lebegtetett előzetes várakozás ellenére, esetleges személyi hiányoddal tényleg fel fogod borítani kis náci nemzetünk mindennapjait. Távozásoddal összeomlik majd a költségvetés bevételi oldala, hiszen te tartasz el minket. Szaktudásod fájó hiányával letörik majd az ipari termelés, ami amúgyis csak a naptári hatásoknak meg a jó időjárásnak köszönhető, ja meg úgyis Gyurcsány hozta még. Sajnos megint az IMF-hez kell fordulnunk majd (dehát ugye szerinted ez biztos tök jó), és a orbán meg a bégető nyája most már tuti megszívja, ha TE többé nem tiszteled meg majd lényeddel szerény közösségünket. 

Mindeme borzalom ellenére barátságosan, de határozottan felszólítunk, hogy öt év meddő nyavalygás, meg testeddel szoborállítás megakadályozását bekamázás után most már tényleg menj el innen jó messzire, és lehetőleg ne is nagyon gyere vissza! A meddő nyavalygásod ellensúlyozására elkészítettünk neked egy kis akciótervet, ami pótolja majd a személyiségedből hiányzó bátorság és következetesség teljes hiányát, és végre cselekvésre késztet! 

Külön köszönet a legendásan pártatlan Magyar Narancs szerkesztőségének, amiért lehetőséget biztosítottak eme csoda elkészültéhez. Lássuk is bekezdésenként!

Már nem tudom kizárni a politikát az életemből, nem tudom elengedni a fülem mellett, amikor nincs kedvem hozzá. Először mondtam ki: nem szeretek itt élni.

Izé, tényleg most jött el ez a pillanat? A 145 választási holocaustotok és kitudjahány belterjes melegparádétok után? Éppen most?

Hrisztoforidisz Zsófiának hívnak, Magyarországon születtem 1991 márciusában, itt jártam bölcsődébe, óvodába. Magyar általános iskolában kezdtem a tanulmányaimat, majd magyar középiskolában folytattam. Itt tanultam meg beszélni, itt szereztem életem első élményeit, itt nevettem először hangosan és halkan is. Ez a hazám, és szerettem itt élni.

Örülünk, hogy ezúttal megtisztelsz bennünket valódi neveddel is, bár minket ez nem különösebben érdekel. Ha megbocsájtasz, személyed itt most teljesen lényegtelen, hiszen a fajtádat már ismerjük, és az teljesen ugyanolyan minden egyes esetben. Azt amúgy máris kijelentjük, hogy te elképesztően egyedi lány lehetsz, varázslatos személyiség!

Szeretem a családomat, a barátaimat, elfogadtam és általában szerettem az intézményeket, amelyek szabályai között felnőtt emberré váltam.

Az nem maradt ki esetleg, hogy szeretsz olvasni és kirándulni? Testes merlot-t kortyolgatni földes lecsengéssel?

Most 24 éves vagyok, egyetemista. A második diplomámhoz közeledve – amely az elsőre épülő társadalomtudományi területet érint – egyre több politikai vitába keveredem, annak ellenére, hogy ellentmondásos érzéseim vannak az efféle eszmecserékkel kapcsolatban.

Politikai vitákba keveredsz? Ajánljuk a kis homo novusnak akkor bármelyik haladó nyugati demokráciát, ahol már nincs ilyesmi, és szabadon választhatsz a helyi konzervatív SZDSZ és liberális SZDSZ között. Az esetleg veled potenciálisan vitázó nácikat meg lelövik, de legalább börtönbe zárják.

Kár sújtani a baráti kapcsolatokat a politikával, hiszen ha nem egyezik a vélemény és nem hasonló szintű a tájékozottság, a legtöbb esetben nem közelednek az álláspontok, csak a hangulat romlik el. Idővel azonban az ember saját véleménye egyre biztosabb lábakon áll, így én is egyre kevesebbszer tudok/tudtam csöndben maradni. Parttalan viták ezek komplex társadalmi kérdésekről, például cigánykérdésről, rasszizmusról, amelyeket sok esetben én provokáltam ki egy-egy cigányozás, buzizás hallatán. Egyszerűbb és bonyolultabb monológokon, összeesküvés-elméleteken vagyok túl, cigányországtól kezdve a Holdra költöztetésen keresztül a hétköznapibbig:„Én nem vagyok rasszista, csak a lopós cigányokat nem szeretem” és a „nekem is volt egy buzi iskolatársam, aki nem volt rossz arc, de…”

Hát, izé. Így akkor most eléggé szűkül a célországok köre Európában. A szent Egyesült Államokba még mehetsz, mert ott nem mondanak ilyesmit, inkább csak lelövik kicsit, ha mégis nigger.

Te ilyen liberaista szar vagy?

Na ezt tőled tényleg felesleges, tehát fárasztó dolog megkérdezni. Érthető, ha ez tényleg idegesít téged.

Hány olyan ember él Magyarországon, aki…

Hát elég sok, mondjuk úgy, hogy a ti 5%-otok maradéka, ami kipótolja az egészet 100%-ig. Nagyjából ennyi ember nem szereti a buziparádétokat meg a libsi nyomulásotokat. Öröm, ha ezzel most már végre hajlandó voltál szembesülni.

Emlékszem rá, hogy még egy jó darabig ott álltak a bejárattól egy lépésre, fogalmam sincs, hogy meddig, mert nekem kínzóan hosszúra nyúltak azok a percek.

Nehéz megmondani, mit éreztem akkor. Azt tudom, hogy ideges voltam, sírni akartam, de nem tudtam, féltem, és ami talán a legerősebb érzés volt: a döbbenet.

Szar dolog így hirtelen kiszakadni az általad teljes univerzumnak gondolt szűk burokból, de így 5 évvel a teljes bukásotok után talán már itt volt az ideje.

Akkor éreztem először gyűlöletet és undort egyszerre.

Naaaaa! Zsófia! Ilyen katartikus pillanatoknál mégse helyes dolog az önbecsapás. Nézz csak mélyen a lelked legrejtettebb zugába! Dehogy akkor éreztél te először gyűlöletet és undort eziránt az ország iránt. ;)

Nem a srácot gyűlöltem, hanem a helyzetet, azt, hogy ezt ő meg merte csinálni.

Volt még valaki, akit nagyon gyűlöltél ezért. Mondd ki kérlek a nevét! ;) dr. O.... V....

Elképedtem, hogy engem valaki azért megalázott, mert nem akarok valakiket „kiirtani a gecibe”. Elképedtem, hogy ő erre büszke. Hogy nem hallotta meg a hangomat, nem hallotta meg, hogy mit mondok. Hogy én az ő szemében nem vagyok és nem is lehetek egyenrangú vitapartner. Hogy semmit nem azért kérdezett, mert kíváncsi volt, hanem azért, hogy megalázzon.

Na, akkor ha ezek zavarnak, rögtön kilőhetjük, hova ne menj! Mondjuk az óhazádba, ahonnan valószínű komcsi őseid idejöttek. Ha meg ilyen szefárdniki "görög" vagy, akkor az aliját se nagyon ajánljuk, bár ott pont a buzikkal nagyon toleránsak, nem ölik meg őket, mint itt a homofób náci magyarok az Andrássyn!

Mégis hogy lehet az, hogy ezt lehet Magyarországon? Hogy merte megcsinálni? Honnan vette a bátorságot erre? Hogy lehet, hogy ő most tényleg nem szégyelli magát?

Látod, ezt most sokan kérdezték rád is, aztán a válaszok az hogy: simán, simán, ki tudja, nem.

E tanulságos eset után már teljesen másképp hallgatom és olvasom a minden egyes hasonló incidenst átélt ember történetét. Pedig a negyedét nem éltem át annak, amit sokan átélhetnek. Bele sem merek gondolni, hogy a kisebbségnek, a bevándorlóknak vagy a melegeknek mi jut ebből. És ők nem egy rossz éjszaka alatt szerzik ezeket az élményeket.

Nyugi, mert most már mennek tovább Ósztriába meg ennél sokkal boldogabb helyekre, ahol a helyiek ingyen úsztatják őket, meg maradhatnak is, kivéve, ha antiszemiták, mint a palesztin kislány.

Milyen lehet úgy élni, hogy ezt érzi az ember minden nap?

Nektek most elég szar, úgy 5 éve. Nagyjából ilyen, ahogy eddig volt. Megértjük, hogy szar, de például lehetett volna parlamenti választást nyerni, akár kétszer is, és akkor most sokkal jobb hangulatban lennétek.

Nem tudok szabadulni az érzéstől, és a hírek csak jönnek a célkeresztbe került emberekről. És csak jönnek és jönnek és jönnek… A melegfelvonulás helyszínét összekenték szarral, a bevándorlókat vagy az úgy kinézőket megverték, megalázták, videóra vették őket, hogy a hazájukban felismerjék őket és megöljék a családjukat…

Ahogy mondod, és csak jönnek és jönnek és jönnek. :( Fogd őket kézen, és vezesd át őket az Ígéret Földjére, ahol nem kenik be szarral a buzifelvonulást, max sakterkednek velük picit, az úgy kinézőket pedig kifejezetten szeretik, csak néha demokratikusan megbombázzák, telefonon előre leegyeztetve. Ott biztos jó lesz neked, nekik, meg főleg nekünk lesz a legjobb, ha tényleg ott leszel végre velük.

És a kérdések bennem csak gyarapodnak, ahogy a kétségeim is a saját hazámmal kapcsolatban. Mégis mi ez, ha nem maga a megátalkodott gonoszság? Hány olyan ember él Magyarországon, aki attól boldog, hogy másokat boldogtalanná tesz? Aki attól lenne boldog, ha más emberek meghalnának? Hogy lehet az, hogy ezt nem szégyellik? És mi hogyan hagyhatjuk ezt? És a legfontosabb, amire őszintén kíváncsi vagyok: mégis hogyan süllyedhettünk idáig?

Nehéz kérdés, mi mindenesetre vagyunk egy páran, akiknek boldogság az, hogy nektek most ennyire rossz. :) Leginkább úgy süllyedhettetek idáig, hogy elkúrtátok! Nem értettetek hozzá! Megvolt a lehetőségetek, de sajnos a saját idiotizmusotoknak hála belegabalyodtatok a cselesen megfont saját hálótokba, és láthatóan nincs reális esélyetek a kiszabadulásra. Amíg pedig ez nem jön össze, biztosan dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úr és Kis Csapata fog kormányozni, nektek pedig annyi marad, hogy felnézzetek a táblára, a nevetek mellett virító kövér nulla felé, és vöröslő könnyes szemetekkel rögtön észrevegyétek mellette az Isteni Fidesz háromszámjegyű vezetését.