A választások óta eltelt néhány nap tapasztalata késztetett morfondírozásra arról, hogy a fogyatkozó balliberális ellenzék vagdalkozása, mocskolódása, vádaskodása - tömören szólva: fidesz-gyűlölete mögött milyen okok, milyen érzések húzódhatnak meg? Miért fáj nekik, a tolerancia és a demokrácia élharcosainak az, ha egy nemzeti párt szabályos, demokratikus választásokon megszerzi a nemzet elsöprő többségének a támogatását? A válasz megértéséhez érdekes módon egy György Péterrel készített interjú segített hozzá. Figyelem, szubjektív vélemény, bölcsészkedés következik!
Részben magamévá tettem György Péter azon megállapítását amelyet a katarzis hiányáról mond, miszerint a magyar nemzetnek nem volt olyan pillanata a vesztes második világháború óta, beleértve a háborúvesztés tényét, amely olyan katarzisként szolgált volna a közemlékezetnek, hogy arra egyetértésben, nemzeti egyetemlegességben lehessen tekinteni, emlékezni és emlékeztetni. A közösséget az ismétlődő, átfogó katarzis-élmények teszik élő, egyetértő közösséggé: olyan élmények ezek amelyeket a közösség minden tagja mint azonos igazodási pontot él meg, illetve tekint rá. Egy olyan hosszú és dicső történelemmel rendelkező nemzet, mint a magyar számtalan ilyen igazodási pontot tart számon: az Árpád-ház dinasztikus mítoszaitól kezdve (Emese álma), a nép eredetének mondáin (Hunor és Magor), a Honfoglaláson, az Államalapításon, a Tatárjáráson, a három tenger mosta Anjou birodalom legendáján, a Hunyadiakon, végvári vitézeken és 48-as szabadságharcokon át Trianonig. A listát lehetne még hosszasan sorolni (így sem rövid), a lényeg azonban benne van. Ezen a ponton mennék kicsit tovább a katarzis jelenkori hiányánál s azt megtoldanám egy második elemmel. A második, nekünk magyaroknak a többi nemzeteknél jelen pillanatban még elégtelen intenzitású elem ezen élmények kifejezése, szimbolikája, mindennapi meg- és átélése. A katarzis és annak intenzív kifejezése, pontosabban annak hosszú időn át való hiánya adja meg a kulcsot ahhoz, hogy miért gyűlölik a balliberálisok a Fideszt. Miről is van itt szó?
1. Arról, hogy a szovjet megszállás és a kommunista diktatúra évei alatt fontos nemzeti katarzis-élmények kifejezése, megélése, átélése elnyomásra ítéltettek, partvonalra kényszeríttettek, büntetendő, szégyellni való cselekedetként voltak számon tartva. Ezen elnyomás sajnálatosan jól sikerült, s még sajnálatosabb, hogy nem szűnt meg az 1989-90-es változások után sem. Az 1990 előtti értelmiség megtartotta kulcspozícióit a különböző médiumokban, tudományos és oktatási intézményekben, állami tulajdonú vállalatoknál, s onnan gyengülő mértékben ugyan, de továbbra is folytatta áldásos tevékenységét ezen ideológiai elnyomás tekintetében. Az áttörés 2010-ben következett be! Kétharmados felhatalmazással a háta mögött a második Fidesz-kormány megkezdte az utolsó balliberális végvárak bevételét, meglepő sikerrel. Ez az első dolog amiért a balliberálisoknak a Fidesz kormányzás fáj - a pozíciók elvesztése.
2. Arról, hogy a Fidesz felismerte: a magyar nemzetnek szüksége van bizonyos, eddig elnyomott katarzis-élmények felelevenítésére, megjelenítésére. Magyarország 1944-es német megszállására való emlékezés, mint igazodási pont beemelése a köztudatba a legutóbbi példa erre, de fontos pont június 4-ének nemzeti emléknappá nyilvánítása és talán a legfontosabb: a nemzet közjogi újraegyesítésének ismételt, a realitásokkal számoló felvállalása (állampolgárság, szavazati jog). Idő kérdése, s 1956, 1989 szintén el fogják foglalni az őket megillető helyet a katarzisok panteonjában. A balliberálisoknak ezen igazodási pontok eleddig a magyarság megalázására szolgáló események voltak (utolsó csatlós, elkerülhetetlen és megérdemelt felosztás, irreális álmok kergetése) senkit sem érdekel azonban többé a károgásuk - ez a második dolog, amiért fáj nekik a Fidesz kormányzás.
3. Arról, hogy Orbán Viktor jó politikusként megértette: a magyaroknak lelkesedésre van szükségük. Mi magyarok mindenért lelkesedünk ami szép, arányos, díszes, hősies, dicső, bátor, s mindenekfelett: igazságos. Ennek a lelkesedésnek a felébresztéséhez pedig erős kifejezés, szimbolika szükséges. Várkert bazár, Ludovika, Kossuth-tér - úgy általában minden ami Budapesttel történik: rég, szándékosan elfeledtetett épületek újulnak meg szépen, arányosan, dicsően! Baross Gábor szobra nem a Csikágó mellé van eldugva, hanem méltó helyen áll a Keleti Pályaudvar monumentális homlokzatának előterében. A Wellisch bérpalota (KIM, Kossuth tér) visszakapja eredeti tetőszerkezetét, megújult homlokzatával és régi-új arányaival büszkén hirdeti a Duna-parton tervezője lángelméjét, annak dicső korszakát. Megújul a Ludovika épülete, s vele az Orczy-kert; a Közszolgálati Egyetem költözése eme csodálatos épületbe és a körülette kialakuló új campusba bátran hirdeti: nem feledjük a nagy múltú tisztképzés hagyományait, annak szimbolikus és fizikai alapjain jön létre egy modern közszolgálati, felsőfokú képzés. A Várkert-bazár lerázza magáról a dicstelen kezek által rámért évtizedes szürke fátylat és Budapestet újra a Duna gyöngyszemévé teszi... A Kossuth tér egésze egy nagy átfogó szimbólum, a nemzet főtere a zászlóval, a megközelíthető, körbejárható Országgyűlés birodalmi méretű épületével önmagában jeleníti meg mindazt amiért a magyarok lelkesednek! Adósságharc, rezsiharc, bátor kiállás közel s távol a nemzet érdekeiért, a magyar földért, igazságos adórendszer bevezetése, teljesebb közteherviselés biztosítása, igazságos és értelmes családtámogatás: mind-mind tettek és szimbólumok, amelyekért a magyarok lelkesednek, s igaznak, bátor dolognak tartanak. A balliberális végtelenül leegyszerűsített pragmatizmus, amely csak és kizárólag a hideg hatékonyság szürke világában hisz híján van mindennek ami lelkesítő. Ellenkezőleg, azt idegennek, visszataszítónak találja! Képtelen a lelkesedésre s végtelen irigység tölti el ha látja: mások tudnak miért és mernek lelkesedni - ez a harmadik dolog amiért fáj nekik a Fidesz kormányzás.
4. Arról, hogy a Fidesz - bármennyire is szeretnék az ellenkezőjét bebizonyítani - toleráns és demokrata politikát követ. Magyarországon nem sérülnek a demokratikus alapjogok, a balliberálisok viszont ezzel együtt folyamatosan teret vesztenek. Úgy teret veszteni, hogy senki nem korlátozza a tevékenységüket? Ez a negyedik dolog, ami fájdalmat okoz nekik.
4 + 1. A Fidesz nem csak az érzelmekre hat, de amit csinál jól is csinálja. Az ország pénzügyei biztos kezekben vannak, a gazdaság talpra áll, s a gyarapodás időszaka következhet. Ne legyünk szemellenzősök, ne gondoljuk azt, ha a lakosság valóban elszegényedne, ha az államadósság és a költségvetési hiány az egekbe szökne, ha az érték- és szimbolikateremtő beruházásokra nem lenne fedezet akkor is újrázott volna a Fidesz kétharmaddal. Nem birka a magyar, egy kicsit talán ez is fáj nekik.
Miként is lehetne mindezt röviden összefoglalni? A magyarok olyan hazát építenek maguknak, ahol jó magyarnak lenni. Ahol büszkén vállaljuk és kifejezzük magyarságunkat, ezredévnél hosszabb történelmünket! Ahol lelkesedünk nagyra törő célokért, ahol visszanyerjük elnyomott önbecsülésünket. Ahol nem félünk kimondani: a magyar nemzet továbbterjed az ország határain túl, s ezen határon túl élő magyar testvéreink nemzetünk szerves részei. Ezen hazára úgy tekintünk, mint Isten ajándékára amelyet védünk, gyarapítunk, csodálunk s kitárjuk az előtt aki alázattal és tisztességgel közelít felé. Ezen hazáért lelkesedünk, ennek vezetőit mi választjuk, s ezt a lelkesedést többé nem félünk kimutatni!